Gyökössy Endre: A Boldogmondások margójára (Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez)
Boldogok, akik tudják, miért
élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak
önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott
is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy
másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak
önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják
különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy
diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert
nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak,
nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók
és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése
nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel
indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni
és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások
hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm
magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják
venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az
életben.
Boldogok, akik megbecsülik a
mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal
értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a
szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak
hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert
Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.